Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2018. november 20. kedd    Mai névnap(ok): Jolán  
   
Bolond mese egy kertrõl
Csoóri Sándor


Ez volt az irodalom kertje?
Tüzes síksága? Napfogyatkozásos birodalma?
Itt ugráltak éjszakánként fûben
az apró lángok és ide röpítette a szél
Ady õszirózsás kalapját is a halála elõtt?
A mocsárban trombiták és madártetemek
és zöld lófejek, mintha vízalatti
körhinta forogna körbe-körbe.

Ismertem ezt a tájat, ezt a széltépte
vadaskertet. Az árokparton még
csalát is szedtem és árvalányhajat,
hadd mosolyogjon rajtam, aki Walt Whitman
fehér szakáll-felhõit látja majd lengedezni
arcom elõtt is földrészeket úszni el ködben.

A rókák itt aludtak a dombok alatt,
a szentjánosbogarak hintáztak egész éjjel.
Emlékszem, egy karcsú, fekete bambusz
olyan magasra nõtt meg itt,
mint a Kölni dóm magányos tornya.

Most se isten, se csodák, se sajgó magasságok.
A táj izzadságszagú, fülledt. Aluminium-fák közt
egy megvénült virágvasárnapi szamár legel.
Legalább ordítana föl néha hosszan
vagy csurgatna vért fonnyadt fülébõl.
Cikk nyomtatása
??ok list?a
Sola fidel
Tájanatómia?
Értelmiségi a síneken
Most
ATYÁM, ÖLTEM - Beszélgetés a hitről Rózsa - Flores Eduardo forradalmárral
Suomi földjén
Ez sem utolsó!
Csukom a szememet
Csodákra éhezve
Csipke - hidegben


Teljes cikklista >>>

 
Cikkeres?/font>
címszó
év
hónap