Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2018. február 17. szombat    Mai névnap(ok): Donát, Egyed  
   
Gólyabál
Kipke Tamás


Özönlő fiatal nők, karcsú és telt testek, mellek, combok és fenekek forgataga, Petőfi, Rimbaud és még ki mindenki vonásai tűnnek föl egy-egy pillanatra az ifjú férfiarcokon, zúgás a fülekben és felajzottság a szemekben, ritmusra hullámzik a tömeg a színpad előtt, kezek a magasban, a tekintetek az énekesen, vágy- és izzadságszag kevereg a hatalmas teremben, kilötyögtetett sörök tócsái, széttaposott műanyagpoharak, eldobált szalvéták és papírzsebkendők egynemű masszává gyúrt mocska a tipródó lábak alatt, hullámzó színes fények öntik el időről időre a színpadot, a bulizók homályban lüktető tömegén ostorként végigsuhint olykor egy hidegfehér fénycsóva, a sötét sarkokban, az oszlopok tövében és a földig érő ablakfüggönyök fedezékében oldódó szájzárak, viharos nyelvleckék, már-már iparszerű kézművesség, a dobok és a basszus döndülései a gyomorra és a szívre mért ütések, kéjes fájdalom, a házmagas hangfalak tövében az önkívület határán támolygó alakok, a zajtól megerőszakolt fiatal nők és férfiak, hegyomlásszerűen dübörög a zenekar, az új nemzedék földindulása, özönlik le és nyomul fölfelé a széles lépcsősoron, tektonikus mozgások a büfé, a toalett és a táncterem háromszögében, révületre és valami megnevezhetetlen rémületre látni a fellobbanó villámfényekben a kitágult pupillák mélyén, a verejték, a folyamatosan csapolt sör és az emberi testek kipárolgásainak gőzfürdője, a "miénk a világ" és a "nekünk már semmi sem maradt" életérzése a holnap értelmiségének ajzott levertségében, frissen szerzett tudás és évmilliók zsigerekben hordozott tapasztalata feszül egymásnak a sörsorállók lökdösődése közepette fölszakadó mondatfoszlányokban, a színpadról a szemüveges, fiatal sámán egyre tüzeli övéit, a tömeg ritmikus rángása már az orgazmushoz közel, a zenekar és a táncolók perceken vagy egy örökkévalóságon át felváltva és egymás szavába vágva ordítják az utolsó dal utolsó sorát, "részegen ki ki visz majd haza?", a dobos egy utolsó sortűzre emlékeztető könyörtelenséggel végez a zenével és a bállal, a mennyezetvilágítás kékesfehér hullaházfényében félsüket gépiességgel mentik a zenészek és a technikusok a menthetőt, tekerik a kábeleket, pakolják a hangszereket és az erősítőket, szervezett visszavonulásnak álcázott pánikszerű menekülés, vert hadként, a pohár alján lötyögő életmentő utolsó korty italokkal bóklászó magányosok és kisebb különítmények a néptelenedő házban, a mellékhelyiségek katasztrófasújtotta területek, az egyetemi aula és a kapcsolódó terek: tájkép, csata után, az ég alján mintha derengene, de a túlpörgetett biológiai órák a sötétedésnél tartanak, egy végtelenül elhasznált fiatal férfi áll a bejárat előtt, a már majdnem üres térség közepén a szürkületben, a műanyagpohár alján lötyögő sörét a fölkelő nap vagy a még világító lámpa felé emeli, "és most hová?".
Cikk nyomtatása
??ok list?a
Sola fidel
Tájanatómia?
Értelmiségi a síneken
Most
ATYÁM, ÖLTEM - Beszélgetés a hitről Rózsa - Flores Eduardo forradalmárral
Suomi földjén
Ez sem utolsó!
Csukom a szememet
Csodákra éhezve
Csipke - hidegben


Teljes cikklista >>>

 
Cikkeres?/font>
címszó
év
hónap