Enciklopédia
Irodalmi szekció
Társadalom
Előadóművészet
Képzőművészet
Reál
Képgaléria
Kiadványok
POSZT 2003
Ráday utca
Sztárok
CITY BALETT ALAPÍTVÁNY
HARMÓNIA ALAPÍTVÁNY
Terasz Archív
Magyar Év Angliában
Kortárs Mozgásművészeti Portál
Nemzeti Színház
Bessenyei Ferenc honlapja
PREMIER
Regisztráció Fórumok Terasztérkép Linkajánló Játékok Kincseskamra
  Dátum: 2018. augusztus 22. szerda    Mai névnap(ok): Menyhért, Mirjam  
   
Sola fidel
Boros Dávid


Kubáról első hallásra természetesen a karibi varázs jut az eszünkbe: peng a bendzsó, fújnak a rezesek, örökifjú nyugdíjasok és csillogó szemű szerelmesek ropják együtt a táncot, a háttérben bikinis szépség kacsint kihívón, majd nekünk hátat fordítva futni kezd a fövenyen, egyenest a tenger habjaiba, melynek zöldes-kékségébe már narancssárgát kever a lemenő nap fénye... A kép szegletében egy öreg ül fonott nádszékben, hátát a kopottas házikó falának veti, lassan, megbékélten szivarozik, arcáról pusztíthatatlan életöröm sugárzik...
Mindezzel polemizálva Serdián Miklós György úgy vélekedik, hogy az életöröm igenis pusztítható, Buena Vista Social Club ide vagy oda. Az embereken - nem csak a házaik kopottas falán, hanem a lelkükben is - nyomot hagy, ha egy életképtelen, ráadásul diktatorikus rendszerben élnek. Az utazási irodáknak és dr. Fidelnek természetesen az az érdeke, hogy megmaradjon a határtalan derű képe, de az mindig gyanús, amikor egy országban túl sok a hivatalos "öröm", a fizetett "fieszta", a megtervezett "spontán taps" - láttunk mi már "legvidámabb barakkot" sírni, de eszünkbe juthat a hamburger-ízű "great joy" is.
Csalódnunk kell tehát, amikor a Kubkönyv olvasásába kezdve valami temperamentumos latin történetet vagy valami hasonlót várnánk, sok zenével, tánccal. Ehelyett viszont találkozunk a kemény valuta kísértései közt el-elbotló forradalmi élcsapat ügyködéseivel, a legutóbbi világijfúsági találkozó címkéje díszítette gyufásdobozokkal, a késő szocreál menüjeként káposztás rizseskrumplival és jégbehűtött csapvízzel, őrségváltással a Forradalom-téren ("folyamatos a készültség, hátha jönnek a jenkik", a felszabadító háború döntő csatáinak 40. évfordulójával, hivatalos éheztetéssel Különleges Gazdasági Időszak fedőnéven, "az ellenséggel folytatott kereskedelem"-mel, az erődszerűségében magabiztosságot sugárzó Szovjet Nagykövetséggel.
És ez még a derű. A kávézóban magukat részegre ivó ügynökök a hangos társalgás minden pillarezdülését feljegyzik, még azt is, ha valaki túl sokat vesz levegőt Fidel nevének kimondása után. A partizánok lőgyakorlatok helyett most törvényalkotással foglalatoskodnak, megszerveznek, majd megmagyaráznak néhány, "az ellenség által végrehajtott politikai indíttatású robbantást", méltán megemlékezve a "hőn szeretett mártírokról". A Fidel Castro börtönévei ajánlott olvasmány, hiszen mégis csak ő az egyetlen állandó pont a Nagy Szigeten - a többi "szakállas" már mind fűbe harapott -, s így kénytelen-kelletlen felvállalta az olyan funkciókat, mint a hadsereg főparancsnoka, az államtanács elnöke, a kommunista párt főtitkára... Idézetet is találunk tőle bőven a naplóban, de ezek közül csak keveset magyarra fordítva - itt említem meg, hogy a könyv olvasásához hasznos segédeszköz egy spanyol szótár vagy egy kubai barát, de a németül és angolul tudók sem hiába tanultak -; álljon itt a legemlékezetesebb: "Szocializmus vagy halál!" Ennek szinte jelképe a halottaskocsikhoz hasonló öt fekete Mercedesz, mely ha végigrobog a főutcán, az emberek összesúgnak: "a Főparancsnok köztünk jár!"
Innen aztán az út kétfelé ágazik: vagy betörnek a multik, és megkezdődik a kapitalista átalakulás, vagy gyengekezű utód veszi át a hatalmat, és a tábornokok őt félreállítva katonai kormányt hoznak létre. A térségben az utóbbira rengeteg példa van, csak ez nevezhető valószínűnek. A "bomlás" mindenesetre szemmel látható: a Nagy Harcos hollywoodi színésznőket és amerikai baseballcsapatot fogad, a városokban gyorséttermek nyílnak, látni már néhány Audit is marcona sofőrrel. De térjünk vissza a jelenbe, keressük a ma virágait! Az első bendzsó a 32. oldalon pendül meg, akkor is egy százasért, amit néhány oldallal később egy mosoly követ, akkor éppen egy Magyarországra telefonálásért. Mintha ez lenne a jellemző: valahányszor zenéről, örömtől olvasunk a későbbiekben - meglehetősen ritkán -, mindig feltűnik valami elidegenítő motívum: leggyakrabban a pénz, melyért az előbbiek és minden más is kiárusításra kerül, máskor az eső vagy egy programváltozás töri darabjaira a hangulatot, később fergeteges üvöltözés, betontömbök látványa, a helyszínre érkező Kommunista Ifjúsági Szövetség ingyenbelépősei és a zsebtolvajok. A szivarozásról sem tudunk meg semmit,c ask egy-egy szál árát, illetve a nepperek űzelmeit ismerhetjük meg a naplóból - bármilyen sokat ígér is a szivarozó szerző képe a könyv hátsó borítóján. Ehelyett folyamatosan kézzel tapintható a nyomor, ami elől legtöbben delíriumba menekülnek; ennek egyik fajtája Fidel demagógiája, aminek hatása az egyénre az ópiumhoz hasonlatos, és lényegesen olcsóbb, a másik pedig a különböző italok, melyek a fogyasztásában a kis magyar csoport jó példával jár elöl. Most már látjuk, hogy a kedvenc, a Cuba libre - a szabad Kuba - egyelőre csak szeszesital formájában létezik. Azért persze dolgozni is lehet: a határőr mondjuk havi tíz dollárt keres; felmerül a kérdés, hogy akkor miért lop? Vagy miért nem siet? Egy hónapban két rum és két kóla árát kapja kézhez. Ezen a ponton az einsteini tér-idő-sebesség összefüggésrendszer párjaként a pénz-idő-sebesség hármasával találkozunk. Ezáltal érthető meg, hogy Kubában általában miért csak elkezdődnek az építkezések, az utazási irodában miért egymással csacsognak a kisasszonyok az ügyfél néma beleegyezésével, miért nem kapcsolják a telefont Magyarországra. A helyzet összefoglalható egy szóban: ma¤ana - holnap. Ennek egyetlen ellenszere van, szintén egy szó: fizetek! Ezért minden megkapható, nem a vevő kérdez, hogy mi van, hanem az eladó, hogy mi kell.
Mivel túl sok pénze senkinek sincs, az egyetlen mozgatórugó hiányában a társadalom pihen. Ehhez igazodva a könyv cselekménye összefoglalható az egyik visszatérő mondattal, mellyel Kubát illeti a szerző: "semmi sem történik" - ezt persze nem rovom fel a könyvnek, hiszen egy naplótól nem feltétlen várunk regénybe illő fordulatot. Az idő telik, a napok alig különülnek el egymástól, mindent meg lehetne tenni ma, mégis minden holnapra marad. Az emberek csak ődöngenek és csencselnek a párától és a hőségtől, de még inkább "a késő szocialista karibi valóságtól" bódultan. A szerző maga is kicsit kábán, önmagát és az egész országot szinte kívülről látva és értékelve mászkál, cél és események teljes hiányában. Szenvtelenül, hidegen, sőt sokszor ironikusan tudósít a robbantásokról, a betarthatatlan törvényekről, a Havannai-öböl környezeti katasztrófájáról, a tizenkét személyes taxis társasutazásról, mely politikai fórum is egyben, sőt még arról is, milyen körülmények közt ütötték le.
Ahelyett tehát, hogy a "szivarillatú Kuba" atmoszférájába szippantanánk, egy bomló szocialista rendszer vgnapjaiban találjuk magunkat. Sok motívum mintha nagyon ismerős lenne valahonnan. Maga a szerző köti Kubát az egykori és a jelen magyar valósághoz: a Forradalmi Védelmi Bizottságot az ÁVO-nak felelteti meg, utal budapesti árakra és elvtársakra, a hatvanas-hetvenes évek pocsék éttermeire és haverkodó pincéreire. Csak a fizetőeszköz más, itt - pénz hiányában - inkább "lecsirkézik" a hivatalnokokat.;
És hogy mi ennek a visszhangja a külvilágban? A szerző előszerettel idézi a világsajtó remekeit, de maradjunk csak hazánk táján. A szocialista időszak publicistája büszkén irányítja figyelmünket Fidel Castróra, "az imperializmus elleni harc szenvedélyes képviselőjére, az elvhű, következtes internacionalista forradalmárra" és az ő Kubájára, "Amerika szabad földjére, ahol az Amerikai Egyesült Államok partjaitól alig 90 mérföldnyi távolságban immár közel három évtizede létezik és fejlődik a szocializmus előőrse". Tájékoztat továbbá arról, hogy vannak, akik a forradalom győzelme után inkább a menekülést választották - ők "a kubai lakosság söpredéke, a funkciótlan, élősdi elit: korrupt politikusok, tisztek és nagybirtokosok, hivatásos gyilkosok és hóhérsegédeik siserehada". Talán ennyi elég. Nézzük a mai híradásokat: bűnvádi eljárás indul Fidel ellen Párizsban, míg ő gyűlöletkeltő beszédet tart Kanada és az USA ellen, de a "főparancsnok" a belügyeket illetően is határozott, ráteszi "nonkapitalista kezét" a drogüzletre és a sajtóra. Mit tesz egy rendszerváltás... Ám szemmel látható, hogy emberünket nem zavarja a magyarországi megítélés, neki elég, ha a kubai közvéleményt maga mellé állítja. Ismerős motívum, hogy százezrek vonulnak "spontán" az utcára - ezen a héten a kis Eliánert, akiről a Kommunista Párt Központi Bizottságának lapjában hat oldal jut a nyolcból; azért marad még hely, hogy megtudjuk, 70 éves a Vietnámi Kommunista Párt, illetve a kubai sportolók és művészek is a kommunizmusért küzdenek. A Granma az az újság, aminek talán a legtöbb előfizetője van ahhoz képest, ahányan olvassák. Ide kapcsolódik a vicc: "Fidel és a pápa egy nyitott Mercedesben hajtanak végig a Malacónon. Gyönyörű idő van, de egy kicsit fúj a szél, és le is libbenti a pápa fejfedőjét. Fidel elegánsan kiszáll, ahogy egy udvarias házigazdához illik, a vízen járva kisétál a tengerre, és visszahozza a sapkát. Mit ír a Granma? - Fidel a vízen jár. Mit ír az Osservatore Romano? - A pápa megtanította Fidel Castrót a vízen járni. Mit ír a Miami Herald? - Castró már úszni sem tud.
Ezek után föl kell tennünk a végső kérdést, hogy akkor ténylegesen mi van most Kubában, hogy érzi magát és mit csinál a kubai ember? És ha a napi sajtó és az utazási irodák ajánlata félrevezetőek is, a Havannai napló válaszol: mindent. Azaz smmit. Falat vakol, buszozik, vizel a villanyoszlopnál, sorban áll, eszik (keveset), iszik (sokat), csencsel, koldul, levest főz, faxol, hisztériázik, viccel. Jelenti alássan: él.
Serdián Miklós György: Havannai napló, Editio plurilingua, 2002)
Cikk nyomtatása
??ok list?a
Sola fidel
Tájanatómia?
Értelmiségi a síneken
Most
ATYÁM, ÖLTEM - Beszélgetés a hitről Rózsa - Flores Eduardo forradalmárral
Suomi földjén
Ez sem utolsó!
Csukom a szememet
Csodákra éhezve
Csipke - hidegben


Teljes cikklista >>>

 
Cikkeres?/font>
címszó
év
hónap